Hétfő. Úgy döntöttem nem megyek ma dolgozni.

Ideális helyzet, Zoli elvitte a lányokat reggel iskolába, óvodába.

Enyém a nap!!! Fasza lesz!

Szép idő… összeraktam magam, zabkását reggeliztem és elindultam futni.

A szántóföldek felé vettem az irányt, de kb 2-3 km után láttam, hogy ez elég lassú lesz, volt, ahol összefüggő víztócsa borította az utat, körbe sárral… visszafordultam, és inkább a falu felé vettem az irányt.

Nagyon jó kedvem volt, szerettem volna a 16 km-t összehozni, még a nagy sűrűségben szálló szöszök se vették el a kedvemet.

Útközben megálltam egy kútnál, hogy igyak…

Majd kb 7,5 km-nél észrevettem, hogy nincs meg a kulcsom.

Gyors leltár: nincs nálam se pénz, semmi, csak a telefonom és néhány papírzsebkendő. A ház be van zárva, délután nekem kell mennem a lányokért, mert Zoli későig dolgozik.

Futottam vissza a kúthoz, szinte biztosan ivás közben raktam le a kulcsot. Bíztam benne, hogy ott lesz.

Nem volt. Bementem a közeli kocsmában, hátha beadták…. Nem adták. Végigmntem az útvonalon még egyszer.

Közben hívtam Zolit, ő a saját kulcsát feladta egy vonatra, ami Tószegen megállt. 10.45-re ki kellett érnem a vasútállomásra.

Kölcsönkértem egy biciklit, ami férfikerékpár volt és alig ért le a lábam, de nagyon örültem neki!!!!

Végigtekertem a 8 km-es útvonalat még egyszer.

Épp visszaértem a vonat érkezésre.

Zoli kulcsával és a leégett vállammal végre zuhanyozni tudtam….Juhúúúú!!!!
És megittam a déli első kávémat.

Összegzés:

  • 8 km futás
  • 8 km gyaloglás
  • 8 km bicaj
  • és 1 zárcsere.