Hétfő. Úgy döntöttem nem megyek ma dolgozni.
Ideális helyzet, Zoli elvitte a lányokat reggel iskolába, óvodába.
Enyém a nap!!! Fasza lesz!
Szép idő… összeraktam magam, zabkását reggeliztem és elindultam futni.
A szántóföldek felé vettem az irányt, de kb 2-3 km után láttam, hogy ez elég lassú lesz, volt, ahol összefüggő víztócsa borította az utat, körbe sárral… visszafordultam, és inkább a falu felé vettem az irányt.
Nagyon jó kedvem volt, szerettem volna a 16 km-t összehozni, még a nagy sűrűségben szálló szöszök se vették el a kedvemet.
Útközben megálltam egy kútnál, hogy igyak…
Majd kb 7,5 km-nél észrevettem, hogy nincs meg a kulcsom.
Gyors leltár: nincs nálam se pénz, semmi, csak a telefonom és néhány papírzsebkendő. A ház be van zárva, délután nekem kell mennem a lányokért, mert Zoli későig dolgozik.
Futottam vissza a kúthoz, szinte biztosan ivás közben raktam le a kulcsot. Bíztam benne, hogy ott lesz.
Nem volt. Bementem a közeli kocsmában, hátha beadták…. Nem adták. Végigmntem az útvonalon még egyszer.
Közben hívtam Zolit, ő a saját kulcsát feladta egy vonatra, ami Tószegen megállt. 10.45-re ki kellett érnem a vasútállomásra.
Kölcsönkértem egy biciklit, ami férfikerékpár volt és alig ért le a lábam, de nagyon örültem neki!!!!
Végigtekertem a 8 km-es útvonalat még egyszer.
Épp visszaértem a vonat érkezésre.
Zoli kulcsával és a leégett vállammal végre zuhanyozni tudtam….Juhúúúú!!!!
És megittam a déli első kávémat.
Összegzés:
- 8 km futás
- 8 km gyaloglás
- 8 km bicaj
- és 1 zárcsere.
Legutóbbi hozzászólások