Ma pihenőnap volt, de a tegnapi nem túl fényes teljesítményemnek köszönhetően ma újra futottam.

Kellemes idő lett a nap végére,igazi örömfutás lett belőle. 6 km-t terveztem, amit egy picit túl is teljesítettem: 6,61 km lett végül.

Pusztafutás volt, megint tudtam hangosan énekelni, nem kergettem ki senkit a világból.

Voltak rohamtempós és voltak teknős menetelések is. Érdekes, hogy az énekelve futás egyre jobban megy. 🙂 Már nem köpöm ki a tüdőm tőle. Kicsit eljátszottam a gondolattal, hogy mi lenne, ha NightRunon is bevetném az ordítva éneklő futást. Vajon kiből milyen reakciót váltana ki? Túlélném-e vagy már a start után rögtön agyonütnének a vájtfülű futótársak.